A képen látható üveghengerben háromféle folyadék van: glicerin, víz és alkohol (a jobb megfigyelhetőség kedvéért az eredetileg színtelen folyadékokat megfestettük). A folyadékok elhelyezkedési sorrendje, alulról felfelé haladva, a következő:

alkohol – víz – glicerin	glicerin – alkohol – víz
glicerin – víz – alkohol	a sorrend tetszőleges, attól függ, milyen sorrendben öntöttük a folyadékokat a hengerbe

Sportolás során szerzett bizonyos típusú sérüléseket (zúzódás, ficam) arra alkalmas spray-vel szoktak lefújni.

Ennek oka lehet:

1. A bőrfelszínre juttatott gyorsan párolgó folyadék erősen hűti azt, így a fájdalomérzet csökken.
2. A spray illata bódító hatású, emiatt csökken a fájdalomérzet.
3. A spray meleg folyadékot tartalmaz, mely értágító hatása miatt csökkenti a fájdalomérzetet.
4. A palackban olyan folyadék van, amely párolgása során jelentős mennyiségű hőt von el a kezelt testrésztől.

Melyik állításunk igaz?

Az 1. és a 2.	Az 1. és a 4.
A 2. és a 3.	Mindegyik állítás igaz.

Két felfújt léggömbbel játszottunk a következőképpen: hosszabb zsinegekre kötve lógtak egymáshoz közel a levegőben, és egy szívószál segítségével erősen közéjük fújtunk.

(Gondolatmenetedet a kísérlet elvégzésével ellenőrizheted.)

A következőt figyeltük meg:

A léggömbök távolodnak egymástól, hiszen az áramló levegő szétlöki őket. A léggömbök közelednek egymáshoz, mert az áramló levegő dörzselektromos hatása miatt vonzást fejtenek ki egymásra. A léggömbök a helyükön maradnak, hiszen alakjuk kellően áramvonalas ahhoz, hogy a levegő akadálytalanul haladhasson közöttük. A léggömbök egymás felé mozdulnak, mert a köztük áramló levegő nyomása lecsökken, ezért oldalról a nagyobb nyomású nyugvó levegő egymás felé mozdítja őket.

Az alábbi grafikon két jármű mozgását ábrázolja.

A grafikon alapján – a megfelelő számítások elvégzése után – a következőket állapíthatjuk meg:

A járművek ugyanakkora utat tettek meg, mert ugyanarról a helyről indulva, ugyananyi idő alatt ugyanoda érkeztek.	Mozgásuk során a második test 5 km-rel több utat tett meg, mint az első.
Egyenletes mozgást egyik sem végzett.	Az első test átlagsebessége 47,5 km/h, míg a másodiké 45 km/h.

Elvégeztük a következő kísérletet: egy nagyobb fazékba – körülbelül a feléig – vizet töltöttünk, majd a vízre helyeztünk egy üres műanyag (jégkrémes) dobozt. Ezután 2 nagyobb burgonyát tettünk a dobozba. A doboz a burgonyákkal együtt úszott a vízen. Ekkor bejelöltük a fazék belső oldalán a víz szintjét. Ezután a burgonyákat áttettük a dobozból a vízbe, és figyeltük a fazék belső oldalán a víz szintjét.

(Gondolatmenetedet a kísérlet elvégzésével ellenőrizheted.)

Tapasztalatunk a következő volt:

A víz szintje nem változott, hiszen sem a testek súlya, sem a felhajtóerő nem változott. A víz szintje csökkent, mert kezdetben a burgonya a súlyával megegyező súlyú vizet szorított ki, míg a második esetben a burgonya térfogata és a kiszorított víz térfogata egyezett meg. A víz szintje csökkent, mert a második esetben a burgonyák nagyobb része merült a vízbe, így a rájuk ható felhajtóerő is nagyobb volt. A víz szintje nőtt, hiszen a burgonyák – a második esetben – teljes térfogatukkal voltak a vízben, így nyilván több vizet is szorítottak ki, mint az első esetben.

A hőmérők folyadéktartályát általában festett alkohollal töltik meg, de biztos, hogy erre a célra vizet nem használnak.

Ennek több oka is van, de melyik nem az?

A víz sajátosan viselkedik: +4 °C-on a legnagyobb a sűrűsége, így a hőmérőben elhelyezett víz ennél hidegebb és melegebb környezetben is tágul. A víz csak 0 °C – 100 °C hőmérsékleti tartományban folyékony, így mindennapi használata nem lenne praktikus. A víz hőtágulási együtthatója kicsi, így alkalmatlan megfelelően pontos hőmérők készítéséhez. A víz hőtágulási együtthatója nagy, így alkalmatlan megfelelően pontos hőmérők készítéséhez.